Az adenovírusok első pillantásra úgy néznek ki, mintha űrkutatók tervezték volna.

A 70 nanométer átmérőjű vírusból, mint a mesterséges holdakból az antennák, vékony, viszonylag hosszú fehérjeszálacskák állnak ki.

Ezeknek az antennaszerű képleteknek segítségével ismeri fel a vírus a gazdasejtet.

Az adenovírusok neve az adeno = mirigy szóból származik, ugyanis az első vírusokat az fül-orr-gégészek által eltávolított orr- és garatmandulákból tudták kitenyészteni.

Ma már több mint ötvenféle emberi, egy tucat majomeredetű adenovíruson kívül egér-, szarvasmarha-, sertés-, birka-, ló-, kutya- és madáreredetű adenovírusokat is ismerünk.

Az adenovírusok felépítése

Az adenovírus felszínén 252 szerkezeti egység található, amelyek közül 240 azonos: a felszínt borító szabályos háromszögek lapjain és élein helyezkednek el, mindegyik hat szomszédos társával érintkezik. Innen a nevük: hexon.

Minden hexonban három kisebb egység foglal helyet, három azonos fehérjelánc, egyenként 120 000 dalton molekulasúllyal (mely azt jelenti, hogy 120 000-szer nehezebb a hidrogénmolekulánál).

A háromszögek hegyein (öt háromszög találkozási pontjain) találhatók a pentonok, amelyek kétféle fehérjéből, a penton „alapjából” és az abból kiálló szálból, „fíberből” áll-nak.

A szálak hossza adenovírusonként különböző; végükön kis gomb figyelhető meg. A vírus külső héja alatt helyezkedik el a „core” (ejtsd: kór = mag), amelyben az enyhén lúgos tulajdonságokkal rendelkező fehérjékbe csomagolva helyezkedik el a vírus genetikai anyagát képező dezoxiribonukleinsav (DNS).

Ragaszkodó vírus

A különféle állatokból kitenyésztett adenovírusok nagyon ragaszkodnak a gazdájukhoz.

Ugyanezt találták az emberi vírusok esetében is. Az emberi adenovírusok néhány típusa (többek között a 3., 7., 12., 14., 18., 21. és a 31. típus) rágcsálókban daganatképződést vált ki.

Abban az esetben, ha ezeket a típusokat fiatal hörcsögökbe oltják, az állatokon néhány hónap alatt daganat (annak is egy speciális típusa, az ún. szarkóma) fejlődik ki. Ez a daganatkiváltó tulajdonság akkor is megjelenik, ha rágcsálók szövettenyészeteit fertőzzük ezekkel az adenovírusokkal.

Szerencsére az ember sejtjeit csaknem lehetetlen adenovírusokkal daganatos növekedésre serkenteni.

Immunitás

Az adenovírus-fertőzések átvészelését követően tartós immunitás alakul ki az ellen a típus ellen, amely a fertőzést okozta.

A fertőzést követően ugyanis az immunapparátus nagy mennyiségű ellenanyagot termel és juttat a vérpályába.

A vírusszaporodás helyén kialakuló immunreakcióknak kisebb szerepet tulajdonítanak. Erre utal az a tény, hogy különösen a garat- és orrmandulákban egyes vírustípusok hosszú ideig képesek „észrevétlenül” fennmaradni.