Az adenovírusok első pillantásra úgy néznek ki, mintha űrkutatók tervezték volna.
A 70 nanométer átmérőjű vírusból, mint a mesterséges holdakból az antennák, vékony, viszonylag hosszú fehérjeszálacskák állnak ki.
Ezeknek az antennaszerű képleteknek segítségével ismeri fel a vírus a gazdasejtet.
Az adenovírusok neve az adeno = mirigy szóból származik, ugyanis az első vírusokat az fül-orr-gégészek által eltávolított orr- és garatmandulákból tudták kitenyészteni.
Ma már több mint ötvenféle emberi, egy tucat majomeredetű adenovíruson kívül egér-, szarvasmarha-, sertés-, birka-, ló-, kutya- és madáreredetű adenovírusokat is ismerünk.
Az adenovírusok felépítése
Az adenovírus felszínén 252 szerkezeti egység található, amelyek közül 240 azonos: a felszínt borító szabályos háromszögek lapjain és élein helyezkednek el, mindegyik hat szomszédos társával érintkezik. Innen a nevük: hexon.
Minden hexonban három kisebb egység foglal helyet, három azonos fehérjelánc, egyenként 120 000 dalton molekulasúllyal (mely azt jelenti, hogy 120 000-szer nehezebb a hidrogénmolekulánál).
A háromszögek hegyein (öt háromszög találkozási pontjain) találhatók a pentonok, amelyek kétféle fehérjéből, a penton „alapjából” és az abból kiálló szálból, „fíberből” áll-nak.
A szálak hossza adenovírusonként különböző; végükön kis gomb figyelhető meg. A vírus külső héja alatt helyezkedik el a „core” (ejtsd: kór = mag), amelyben az enyhén lúgos tulajdonságokkal rendelkező fehérjékbe csomagolva helyezkedik el a vírus genetikai anyagát képező dezoxiribonukleinsav (DNS).
Ragaszkodó vírus
A különféle állatokból kitenyésztett adenovírusok nagyon ragaszkodnak a gazdájukhoz.
Ugyanezt találták az emberi vírusok esetében is. Az emberi adenovírusok néhány típusa (többek között a 3., 7., 12., 14., 18., 21. és a 31. típus) rágcsálókban daganatképződést vált ki.
Abban az esetben, ha ezeket a típusokat fiatal hörcsögökbe oltják, az állatokon néhány hónap alatt daganat (annak is egy speciális típusa, az ún. szarkóma) fejlődik ki. Ez a daganatkiváltó tulajdonság akkor is megjelenik, ha rágcsálók szövettenyészeteit fertőzzük ezekkel az adenovírusokkal.
Szerencsére az ember sejtjeit csaknem lehetetlen adenovírusokkal daganatos növekedésre serkenteni.
Immunitás
Az adenovírus-fertőzések átvészelését követően tartós immunitás alakul ki az ellen a típus ellen, amely a fertőzést okozta.
A fertőzést követően ugyanis az immunapparátus nagy mennyiségű ellenanyagot termel és juttat a vérpályába.
A vírusszaporodás helyén kialakuló immunreakcióknak kisebb szerepet tulajdonítanak. Erre utal az a tény, hogy különösen a garat- és orrmandulákban egyes vírustípusok hosszú ideig képesek „észrevétlenül” fennmaradni.
És te mit gondolsz erről?
Neked mi a véleményed a témáról?